Harsog az udvar, neszez állatok serege,
Disznók, pulykák, és libák különös elegye.
Totyognak kacsák, közben feneküket rázzák,
Izmos hátsó fertályukat lágyan ringatják,
Mutogatják másoknak, ahogy anyjuktól látták,
Ezt a leckét pelyhesként rendben megtanulták.
És vannak persze tyúkok, róluk szól e mese,
Így hát végképp nem szabad kihagyni őket se.
Szereplők nélkül, vajon mit ér a történet?
Minden nyájas olvasóm joggal kérdené meg.
Bámulna a borjú is, nem értené ő se,
Hogy e remek mesének, miért nincsen hőse.
De szerencsére van, hisz megannyi tyúk a sztár,
Köréd gyűlnek rögtön, ha eleséget hoztál.
Bólogatnak serényen, hogy minél több jusson,
Akinek nem volt elég, máskor jobban fusson!
Az érdekli, mit esznek? Elmesélem nyomba’!
Vagyis inkább mégsem, mert felfordul a gyomra…
Egy vagyok közülük, igen apró termettel,
Érdekes dolog történt, lefújtak permettel.
Így tudok Önhöz szólni úgy, hogy meg is érti,,
Fontos mondandómat nem kotkodácsnak véli.
Egy hete születtem, a pelyhes tollú csibe,
És tegnap beírattak a csibe-bölcsibe.
Szaladni tanultunk, meg mindenfelé futni,
E helyről, egy másikra, gyorsulva eljutni.
Lépj előre bal lábbal, s tedd elé a jobbat,
Menésre nem leltek még e módszernél jobbat.
Ismételd még többször, egységnyi idő alatt,
Régtől kezdve minden szárnyas ekképpen haladt.
Egy fészekalja nebuló leste tanárát,
A rozsdástollú kotlós tartotta az órát.
Megmutatta, hogyan, s mit kell sorrendben tenni,
Kapirgálni, felcsípni, s legvégül megenni.
Kis idő elteltével véget ért az óra,
Eleget gyakoroltunk kora reggel óta.
A magolást pedig valami más követett,
Táplálkozás után egy kis játék jöhetett.
Bújócskáztunk önfeledten, míg lement a Nap,
Ez az élmény mindnyájunknak örök emlék marad.
Lám ez csak az első nap, mégsem volt túl laza,
Megjöttek, a tyúkanyók, s ki-ki elment haza.
Egy nap a gazdaasszony előbújt egy késsel,
Mit akarhat? –fejtegettem csenevész tyúkésszel.
Félénken csipegettem, körülöttem nagyok,
Cidriztem javában, hiszen baromfi vagyok.
Kérem szépen, ne rakjanak be a tepsibe!
Nem vagyok még kakas, csak egy édes KISCSIBE!
Ezt megúsztam, hisz egy tyúk volt ma az áldozat,
Ezúttal is elkerült a csúfos kárhozat.
Hogy miért mondtam el mindezt? Mert a csirke is EMBER!!!
Akkor is, ha az ételünk nem hot-dog… csak kender…
