A mesés természet hívó szavára kimegyek,
Azt akarom, hogy sokáig egészséges legyek.
Lassan lépdelek a fák alatt,
Pofámra juharlevél tapadt.
Vakon visznek tovább lábaim,
Fennakadt a sapkám a bokrok ágain.
Megbotlik csülköm egy vastag gyökérben,
Elzúgok, s pislogok a tehénlepényben.
Futkosnak rajtam bogarak, és pókok,
Marást tekintve mondhatnám „Nem skótok!”.
Égek, viszketek mindenütt rohadtul,
Homlokomra langy galambürülék hull.
Örülök, mert tudom, ha egy faág vág nyakon,
Orrom vérezni kezd és elönt a takony.
Szemem könnyezik az ezer virágportól,
Tespedt testem allergiának hódol.
Hólyagok tűnnek fel rózsaszín bőrömön,
Iszaptól lucskos Pierre Cardin öltönyöm.
Éles fájdalmat érzek, nem is vágytam jobbra,
Bokám nézte ebédnek egy kiéhezett kobra.
Botladozok tovább a sűrű trutymóban,
Szétszabdaltam kezem a tövisbozótban.
Vérzek… Egyre kevesebb lé folyik az erekben,
Tudom, hogy érezte magát Ladó a berekben.
Kibicsaklik a bokám egy vakondtúrásban,
Vér serken ki nyelvemből fogam satujában.
Ideje lesz hazamenni, hisz esteledik már,
De még a vadász sóspuskával telibe trafál.
Jó volt ez a nap, egészséges lettem… érzem,
Bár kirándulás helyett inkább tévézem…
Facebook oldalam
